A gyógyulás dinamikájáról és várható menetéről
Az egészség
Valóban egészséges embernek csak az tekinthető, aki gyógyszerszedés nélkül is teljesen tünetmentes. Ebből következik, hogy az akadémikus orvoslás gyógyszerei a tünetek elnyomására valók. Ha ezeknek a ’gyógyszereknek’ a szedését abba hagyja a kezelt személy, panaszai és tünetei újra megjelennek. Természetesen az akadémikus orvoslás által alkalmazott módszereknek is megvan a létjogosultsága (akut életveszély, életmentő beavatkozások, gyógyító műtétek, stb.)
Minden embernél létezik egy egyensúlyi állapot, amikor kiegyensúlyozottan, testi, érzelmi és gondolati vonalon is harmonikusan, tünetek nélkül éli az életét. Ezt nevezzük egészségnek.
Ezzel teljes mértékben összecseng a WHO 1946-ban közzétett egészségről szóló meghatározása:
George Vithoulkas görög homeopata orvos a következő képpen definiálta az egészség fogalmát:
Parsons, 1972-ben a következőket mondta az egészségről:
Ha a következő oldalon lévő ábrát megtekintjük, akkor látható rajta az a 100%-os egészségi állapot. Az ábra felső része jelöli az egyénre jellemző egyensúlyi állapot. Ennek a területnek a nagysága meghatározza az illető teherbírását, más szavakkal élve, hogy milyen nehezen vagy milyen könnyen billenthető ki az egyensúlyi helyzetéből. Természetesen ez a korral és az életben kiállt próbákkal növekszik.
A betegség
Amikor bármelyikünk kibillen az egyensúlyi helyzetéből, akkor az alkatára jellemző testi, érzelmi és mentális tünetek jelennek meg. Ez egyrészt a tényleges betegségtünetek formájában manifesztálódik, másrész a betegségtünetek megélésének mélységében és módjában jut kifejezésre.
A lejtő csúcsa az akut (heveny) betegségek szakasza, amely jellegüknél fogva vagy automatikusan rendeződnek (pl.: meghűlés), vagy a tünetek rögzülésével krónikussá válnak (pl.: asztma). Erre a szakra a viharos, lángoló, nagy fájdalmakkal járó tünetek jellemzőek. Amennyiben a panaszok és tünetek rögzülnek, úgy haladunk lefelé a lejtőn. Ezeket a betegségeket már krónikus vagy idült betegségnek hívjuk. Ilyenkor már az illető megszokta a panaszait, amelyek csak kevéssé befolyásolják az életét és semmiféle viharos vagy lángoló tünetek nincsenek. Gyakran csak a szedett gyógyszerekből emlékszik vissza az adott betegségre.
Egy szemléletes példával élve:
a piacon krumplit áruló néni 40 éve rheumás, tompán fájnak a kissé deformált kézízületei, reggel idő kell, míg azok bejáródnak, nagy gyógyszerigénye nincs (krónikus szak). Ugyanakkor 40 évvel ezelőtt, amikor a betegsége kezdődött, akkor a szóban forgó ízületek forróak, pirosak, nyomás érzékenyek és duzzadtak voltak, és csak alig-alig, nagy kínok árán tudta megmozdítani őket. Adott esetben még láza is volt (akut szak).
A gyógyulás menete
Az eddig tárgyaltak a hatékony kezelések szempontjából elengedhetetlenül fontosak. Ugyanis, ha egy krónikus, évek, évtizedek óta fennálló betegséget elkezdünk olyan módszerekkel kezelni, amelyek nem a tünetek elnyomásáról szólnak, hanem a tényleges kiváltó okot igyekszenek megszüntetni, akkor az annyit jelent, mintha az illető alkatát elkezdenénk a lejtőn felfelé tolni. Ez számos dolgot von maga után:
A kezelések ilyen jellegű ’mellékhatásai’ rövid időn – 1-2 héten – belül elmúlnak és az illető panaszmentessé, vagyis egészségessé válik. Ilyenkor a megkezdett terápiák folytatása mindenképpen szükséges, ugyanis a végső cél az egészség elérésén túl az, hogy a kezelt személyt, az alkatából fakadóan, minél inkább a 100%-os egészségi állapot felé segítjük. Ezáltal válik ismét kellő mértékben ellenállóvá és teherbíróvá.
A gyógyulás dinamikája
Ez a gyógyulásnál sincs másképpen. A megkezdett terápia vagy terápiák hatására kezdetben jelentős javulás léphet fel, majd megtorpanni látszanak a folyamatok. Energiabefektetés, látványos eredmények nélkül. Ilyenkor kell visszaemlékezni a nyelvtanulásnál említettekre.
A gyógyulási folyamatokban is az említett két szakasz váltogatja egymást, egészen addig, amíg az egészségi állapot vissza nem áll.
Az egészség
Valóban egészséges embernek csak az tekinthető, aki gyógyszerszedés nélkül is teljesen tünetmentes. Ebből következik, hogy az akadémikus orvoslás gyógyszerei a tünetek elnyomására valók. Ha ezeknek a ’gyógyszereknek’ a szedését abba hagyja a kezelt személy, panaszai és tünetei újra megjelennek. Természetesen az akadémikus orvoslás által alkalmazott módszereknek is megvan a létjogosultsága (akut életveszély, életmentő beavatkozások, gyógyító műtétek, stb.)
Minden embernél létezik egy egyensúlyi állapot, amikor kiegyensúlyozottan, testi, érzelmi és gondolati vonalon is harmonikusan, tünetek nélkül éli az életét. Ezt nevezzük egészségnek.
Ezzel teljes mértékben összecseng a WHO 1946-ban közzétett egészségről szóló meghatározása:
"a teljes testi, szellemi és szociális jóllét állapota,
s nem pusztán a betegség vagy nyomorékság hiánya"
s nem pusztán a betegség vagy nyomorékság hiánya"
George Vithoulkas görög homeopata orvos a következő képpen definiálta az egészség fogalmát:
"Az egészség fizikai szinten fájdalom-mentes állapot, ami jó közérzetet biztosít,
emocionális szinten vágy, és indulatmentesség, mely derűhöz,
nyugalomhoz, békességhez, kreatív állapothoz vezet,
mentális szinten megszabadulás az önzéstől, egoizmustól, ami jóságot eredményez."
emocionális szinten vágy, és indulatmentesség, mely derűhöz,
nyugalomhoz, békességhez, kreatív állapothoz vezet,
mentális szinten megszabadulás az önzéstől, egoizmustól, ami jóságot eredményez."
Parsons, 1972-ben a következőket mondta az egészségről:
„Jelenthet azonban egyfajta fizikai és mentális egyensúlyi állapotot is,
melynek során az egyén optimális kapacitása birtokában
a leghatékonyabban képes megvalósítani azokat a társadalmi szerepeket,
melyeket környezete a munkahelyén, a családban elvár tőle.”
melynek során az egyén optimális kapacitása birtokában
a leghatékonyabban képes megvalósítani azokat a társadalmi szerepeket,
melyeket környezete a munkahelyén, a családban elvár tőle.”
Ha a következő oldalon lévő ábrát megtekintjük, akkor látható rajta az a 100%-os egészségi állapot. Az ábra felső része jelöli az egyénre jellemző egyensúlyi állapot. Ennek a területnek a nagysága meghatározza az illető teherbírását, más szavakkal élve, hogy milyen nehezen vagy milyen könnyen billenthető ki az egyensúlyi helyzetéből. Természetesen ez a korral és az életben kiállt próbákkal növekszik.
A betegség
Amikor bármelyikünk kibillen az egyensúlyi helyzetéből, akkor az alkatára jellemző testi, érzelmi és mentális tünetek jelennek meg. Ez egyrészt a tényleges betegségtünetek formájában manifesztálódik, másrész a betegségtünetek megélésének mélységében és módjában jut kifejezésre.
A lejtő csúcsa az akut (heveny) betegségek szakasza, amely jellegüknél fogva vagy automatikusan rendeződnek (pl.: meghűlés), vagy a tünetek rögzülésével krónikussá válnak (pl.: asztma). Erre a szakra a viharos, lángoló, nagy fájdalmakkal járó tünetek jellemzőek. Amennyiben a panaszok és tünetek rögzülnek, úgy haladunk lefelé a lejtőn. Ezeket a betegségeket már krónikus vagy idült betegségnek hívjuk. Ilyenkor már az illető megszokta a panaszait, amelyek csak kevéssé befolyásolják az életét és semmiféle viharos vagy lángoló tünetek nincsenek. Gyakran csak a szedett gyógyszerekből emlékszik vissza az adott betegségre.
1. ábra Egészség - betegség modell
Egy szemléletes példával élve:
a piacon krumplit áruló néni 40 éve rheumás, tompán fájnak a kissé deformált kézízületei, reggel idő kell, míg azok bejáródnak, nagy gyógyszerigénye nincs (krónikus szak). Ugyanakkor 40 évvel ezelőtt, amikor a betegsége kezdődött, akkor a szóban forgó ízületek forróak, pirosak, nyomás érzékenyek és duzzadtak voltak, és csak alig-alig, nagy kínok árán tudta megmozdítani őket. Adott esetben még láza is volt (akut szak).
A gyógyulás menete
Az eddig tárgyaltak a hatékony kezelések szempontjából elengedhetetlenül fontosak. Ugyanis, ha egy krónikus, évek, évtizedek óta fennálló betegséget elkezdünk olyan módszerekkel kezelni, amelyek nem a tünetek elnyomásáról szólnak, hanem a tényleges kiváltó okot igyekszenek megszüntetni, akkor az annyit jelent, mintha az illető alkatát elkezdenénk a lejtőn felfelé tolni. Ez számos dolgot von maga után:
1. Ahogy a kezelésekkel
haladunk előre és képletesen fogalmazva az kezelt személyt toljuk
felfelé a lejtőn,
úgy kerülhetnek felszínre korábbi betegségek tünetei is. Ez olyan, mintha az időben – a betegségek
terén – mennénk visszafelé, ahhoz a ponthoz, amikor még egészséges, kiegyensúlyozott volt a páciens.
2. Előbb, utóbb a kezelésekkel elérkezünk az akut szaknak megfelelő részhez, vagyis a kezelések hatására,
a panaszok és a tünetek – átmenetileg – fellángolhatnak.
Ezek a jelenségek
mindenképpen bíztatóak, mert a kezelő személyzetnek azt jelzik, hogy jó
nyomon vannak és az alkalmazott terápia megfelelően hatékony. A fentiek
értelmében a kezelt személyt, ezek a jelenségek meg kell, hogy
nyugtassák, mindamellett, hogy türelemre és megértésre intik.úgy kerülhetnek felszínre korábbi betegségek tünetei is. Ez olyan, mintha az időben – a betegségek
terén – mennénk visszafelé, ahhoz a ponthoz, amikor még egészséges, kiegyensúlyozott volt a páciens.
2. Előbb, utóbb a kezelésekkel elérkezünk az akut szaknak megfelelő részhez, vagyis a kezelések hatására,
a panaszok és a tünetek – átmenetileg – fellángolhatnak.
A kezelések ilyen jellegű ’mellékhatásai’ rövid időn – 1-2 héten – belül elmúlnak és az illető panaszmentessé, vagyis egészségessé válik. Ilyenkor a megkezdett terápiák folytatása mindenképpen szükséges, ugyanis a végső cél az egészség elérésén túl az, hogy a kezelt személyt, az alkatából fakadóan, minél inkább a 100%-os egészségi állapot felé segítjük. Ezáltal válik ismét kellő mértékben ellenállóvá és teherbíróvá.
A gyógyulás dinamikája
A gyógyulási folyamataink is a
nagy természeti törvények uralma alá tartoznak. Azokat semmilyen
módszerrel áthágni nem lehet.
Ezt a legkönnyebben egy mindenki számára szemléletes példán mutatnák be, ez pedig a nyelvtanulás.
A folyamat mindenki számára ismerős. Elkezdi az adott nyelvet tanulni és hirtelen látványos eredmények vannak. Addig soha nem használt szavakat kezd el mondogatni, talán még számolni is megtanul. Majd következik a jól ismert nehézségek szakasza, amikor sok energiabefektetés ellenére semmi látványos dolog nem történik. Az ember szókincse, csak jóindulattal mondható többnek, szinte hiábavalónak érez minden, a könyv fölött töltött percet. Majd hirtelen látványosan megugrik minden. Sokkal több szót, sokkal változatosabban, sokkal komplexebben vagyunk képesek használni. Ezt ismét a nehézségek szakasza követi. Sok energiabefektetés, látványos eredmények nélkül. És ezek a szakaszok fogják váltogatni egymást.
Ezt a legkönnyebben egy mindenki számára szemléletes példán mutatnák be, ez pedig a nyelvtanulás.
A folyamat mindenki számára ismerős. Elkezdi az adott nyelvet tanulni és hirtelen látványos eredmények vannak. Addig soha nem használt szavakat kezd el mondogatni, talán még számolni is megtanul. Majd következik a jól ismert nehézségek szakasza, amikor sok energiabefektetés ellenére semmi látványos dolog nem történik. Az ember szókincse, csak jóindulattal mondható többnek, szinte hiábavalónak érez minden, a könyv fölött töltött percet. Majd hirtelen látványosan megugrik minden. Sokkal több szót, sokkal változatosabban, sokkal komplexebben vagyunk képesek használni. Ezt ismét a nehézségek szakasza követi. Sok energiabefektetés, látványos eredmények nélkül. És ezek a szakaszok fogják váltogatni egymást.
2. ábra A gyógyulás és fejlődés dinamikája
Ez a gyógyulásnál sincs másképpen. A megkezdett terápia vagy terápiák hatására kezdetben jelentős javulás léphet fel, majd megtorpanni látszanak a folyamatok. Energiabefektetés, látványos eredmények nélkül. Ilyenkor kell visszaemlékezni a nyelvtanulásnál említettekre.
A gyógyulási folyamatokban is az említett két szakasz váltogatja egymást, egészen addig, amíg az egészségi állapot vissza nem áll.